4. fejezet - Vörös!

Bár a szavazás még 5 napig tart, szerintem elég egyértelmű a végeredmény. Hét ember kíváncsi arra, hogy Hevi hogyan szeret bele majd Violettába. Hát akkor nem is húznám a szót, mint ahogy ígértem a következő rész Hevi szemszögéből fog játszódni.
Remélem tetszeni fog, jó olvasást! :)
Ui.: Pipáljatok, komizzatok, magyarán segítsetek nekem abban, hogy tudjam vannak olyanok, akik olvassák a blogom! :)

  *Hevi szemszöge*

Képforrás: weheartit

Végre elérkezett a tábor. Sosem hittem volna, hogy valaha bármit is fogok ennyire várni. Azon kívül, hogy a haverokkal a városban csatangoltunk, semmit nem csináltunk. Mivel nem vagyunk azok a bulizós fajták, és nem szoktuk magunkat leinni a padlóig, egy disco közelébe sem mentünk. Inkább elkísértük Henit és Szimit a táncversenyeikre, Erikkel és Krisszel esténként elmentünk kosarazni, de volt olyanra is példa, hogy csak egyedül leléptem görkorizni.

Némóval, Erikkel és Zsombival már az állomáson ácsorogtunk. Egy kicsit hamar érkeztünk, ahol a gyülekező volt, így nem sok mindent tudtunk magunkkal kezdeni. Mivel kora reggel volt, mind a négyen némán bámultuk a közlekedő vonatokat, és hallgattuk a bemondó nő irritáló hangját.
- A szarnak jöttünk ilyen korán? - kérdeztem egy nagy ásítás közepette.
- Hát basszus! Ő mondta, hogy jöjjünk ilyenkor! - mutatott Erik Zsombira, aki felháborodva veszekedni kezdett.
- Nagyon nem én akartam ilyenkor jönni! A papírra rá volt írva, hogy 6:20-kor indul a vonat!
- Hogy mi van? 7:20 van ráírva, már ne is zavartasd magad! - vonta fel a szemöldökét Erik. Hát igen, csak a szokásos vitatkozások. Ezzel semmi gond nem lett volna, hogyha ezt nem az állomáson kezdik el. Az a pár ember is elég hülyének nézett minket, konkrétan le tudtam volna őket tagadni.
- Fejezzétek már be! - szóltam rájuk, és elővettem egy üveg vizet a táskámból. - Mit fogunk itt egy órán keresztül csinálni?
- Amúgy ti is hibásak vagytok! Ha tudtátok, hogy 7:20-ra van itt a vonat, akkor miért nem szóltatok? - mormogott tovább Zsombi, mire én nagyot sóhajtva beleittam a vízbe.
- Nyugi van, Rocker! Továbbléptünk, ok? - tettem el a vizet. - Dobjatok inkább egy témát. - dőltem neki a falnak.
- Csajozzatok be végre! - hozta fel Erik azt, amit mindig is szokott. Az őrületbe tud kergetni már ezzel a szekálásával, akárhányszor azt mondom, hogy mondjanak valamit, belekezd a már rutinos oktatásába.
- Mi nem vagyunk se te, se Krisz, és főképp nem Tomi! - vágta rá Némó, én pedig igazat adva neki, bólogattam.
- De annyira totál gázok vagytok! Két év alatt volt kettő barátnőd, az is kilencedikben, ennek meg – bökött a fejével Némóra – nem is volt, csak általánosban. Zsombi kivételével.. Ő boldogan él a rocker csajával, Fannival.
- Mert te aztán sokra vered magad azzal a három nőddel... - vágott vissza Némó, én pedig felröhögtem. Tény és való, hogy nekem kettő barátnőm volt csak a gimiben, de azért ő csak ne beszéljen a három műmellű cicababájával.
- Viszont én nem várom az igazit és a tökéleteset. Mert nincs olyan!
- Kajakra olyan vagy már, mint Tomi. Neked is csak a csajozás az életed. Annyi a különbség, hogy ő össze is jön velük, te meg nem.. És én nem mondtam, hogy mindenkinek jó szemmel kell néznie azt a lányt. Elég, ha csak számomra tökéletes. - szóltam közbe a vitának, mire Erik undorodva kinyújtotta a nyelvét.
- Hát ez iszonyatosan nyálas.. - fintorodott el.
- Én veled vagyok, tesó! - ütött vállon gyengén Némó. Annyira elmerültünk a veszekedésben, hogy észre sem vettük, ahogyan egyre többen leszünk az állomáson. Sokkal több ismerős arcot láttam a padoknál, a falaknál. Közöttük Erikát és Dorinát is.. Két szemét ribanc.. Egy életre elásták magukat a szemembe, és szerintem a többiek szemébe is. Erika rám mászott, Dorina pedig Némóra, csak azért, hogy lefektessük őket. Hát más ajtón kopogtattak, ha azt hitték, hogy én minden csajt csak úgy lefektetek.
- Ha ő lenne az utolsó nő a Földön, akkor sem járnék vele. - nézett Erik feléjük sandítva.
- Ilyen is létezik? - kérdeztem tőle gúnyosan, majd egy újabb vitába kezdtünk bele.
- Na jó most már fejezzétek be! Fáj a fejem! - szólt mérgesen ránk Zsombi, mire mi is beláttuk, hogy úgy sem fogunk egy hullámhosszra jutni.
- Jó reggelt gyerekek! - lépett oda hozzánk az osztályfőnök. - Hat kör futás az épület körül, ötven fekvőtámasz, és huszonöt gugolásból felugrás, és talán jöhettek a táborba. - köszöntött minket komoly arckifejezéssel.
- Tanárnő! Még nyáron is? - sóhajtott fel Erik fáradtan.
- Nyugi már, csak vicceltem veletek! - nevette el magát.
- Hála a jó égnek! - emelte az égnek tekintetét Zsombi. Nem sok jó dolog van a suliban, és kevés tanárt kedvelek, de az osztályfőnökkel kivételt tettem. Fiatal, amiből az következik, hogy jó fej és engedékeny, mellesleg a tesit és a törit is ő tanítja. Nem hiába vagyok ezekből a tárgyakból színötös. Sosem volt az a szigorú fajta, szinte még ő is tininek képzeli magát.
- Elnézést. - vette elő Némethi a csörgő telefonját, majd ellépett tőlünk.
- Huuh, na az a vöröske már valami! - pillantott meg Erik egy hosszú, hullámos, vörös hajú lányt a tömegben. Egy 40 éves körüli nővel volt, aki gondolom az anyukája lehetett. Erik a nyálát csorgatta rá, de mi csak a távolból figyeltük, ahogyan helyet foglalnak egy padon.
- Sziasztok! - érkezett meg Heni és Szimi is.
- Hali! - köszöntünk vissza.

Kicsivel később Némethi elordította magát, hogy készülődjünk, mert jön a vonat. Mi rögtön odatömörültünk a második vágány mellé, és véletlenül, komolyan mondom, hogy véletlenül... Meglöktük azt a vörös hajú lányt, aki sokkal korábban odaért, mint mi.
- Bocs. - mondtam, de ő csak elfordította a fejét és inkább hátrébb lépett. Mondhatnám rá, hogy bunkó, de szerintem csak megijedt, és inkább hátrált egyet. Egyébként Eriknek igaza volt, a csaj nem semmi...
Mikor a vonat megállt, őrültek módjára rohanni kezdtünk a foglalt kabinunkhoz. Az ajtónál Dorina apja segíteni akart, de mi inkább magunk felvittük a csomagokat a vonatra, és gyorsan lefoglaltunk egy négyüléses, és egy kétüléses részt. Némó az ablaknál ült mellettem, vele szembe Erik, Erik mellett pedig Krisz. Zsombi a mellettünk lévő kétüléses helyet foglalta el. Azt szerettük volna, ha ő is velünk tart, de nem nagyon sértettük meg ahogy láttam. Elővette a Hammerworld magazinját, és olvasgatni kezdte.
- Rakjátok már fel nekünk! - szólt nekünk Heni, aki a csomagjukra mutatva hátrafordult hozzánk. Krisz felállt a helyéről, és mielőtt még a vonat elindult volna, gyorsan felrakta a bőröndöket.

Én csak elővettem a telefonomat, és játszani kezdtem rajta. Csak sikoltozásokat hallottam, ahogyan a lányok integetve elköszönnek a szüleiktől. Nekünk ha ott lettek volna a szüleink, ha nem, nem így csináltunk volna. Végre nincsenek szabályok! Akármennyit tudok görkorizni, akármennyi kólát ihatok meg, akármennyit káromkodhatok és bulizhatok. Alaposan ki kell élveznem ezt az egy hetet.
- Hé fiúk! - hajolt át hozzánk Szimi. Én nem zavartattam magam, tovább nyomkodtam a telefonomat. - Még egy utolsót fel kéne rakni.
- Istenem, mennyi csomaggal jöttök ti?! - állt fel ismét Krisz, azonban már jóval ingerültebben.
- Micsoda csaj van itt, emberek! - huppant vissza a kék ülésre felcsigázva, mire én és a haverok a 'csaj' szó hallatára felkaptuk a fejünket. Némóval és Erikkel összenéztem, majd egy fél pillantást vetettem Zsombira is, de ő teljesen el volt foglalva a zenével és az újsággal. Valamit sejtettem... Erik furcsa arccal hátrakukkantott a két ülés között, majd döbbenten fordult vissza felénk.
- Ez a vöröske! - suttogta halkan annyira, hogy a mögöttünk beszélgető lányok ne hallhassák.
- Mi van? - kérdeztem, majd kicsit kihajoltam a helyemről, hogy rálássak a lányra. Valóban ő volt az. Éppen valamiért kutatott a táskájában, majd kihúzott belőle egy borítékot. - Tényleg ő az.
- Mondtam.
- Mi? Ti ezt honnan ismeritek? - kérdezte Krisz. Mi hárman ravaszul elvigyorodtunk.

Egész úton az a lány volt a téma. Engem már egy idő után kezdett idegesíteni, hogy ők ezen csámcsognak, de végül is egy ilyen csajt muszáj egytől egyig kibeszélni. Még akkor is, ha alszik.
Mikor elmentem a vonaton abba a roppantul gusztusos wc-be, amit amúgy kétségtelen, hogy megbántam, a lány éppen aludt a fülhallgatójával a fülében. Eszméletlenül gyönyörű volt, és elképesztően aranyos, ahogyan azt a bizonyos levelet szorongatta a kezei között. Bár a srácok tuti kinyírnának az ilyen nyálas dumáért, de a tény az tény. Nekem pedig egyre jobban tetszett.

Mikor leszálltunk a vonatról, az állomás melletti árnyékba terelődött az egész csoport. Némethi adott nekünk egy kis szünetet, mielőtt belecsapnánk a hosszú sétába. Közölte, hogy látott egy jégkrémest, akik akarnak, azok elmehetnek, csak annyit szeretett volna, hogy húsz perc múlva mindenki a helyén legyen, mert akkor indulunk.
- Szerinted szép? - kérdeztem halkan Némót, miközben kinyitottam egy újabb flakon vizet. Értetlen, összeráncolt homlokkal bámult rám.
- Az a lány. - mutattam Heniék felé, akik már be is fogadták a vöröset, és együtt siettek el valahova.
- Teljesen Heniék közé tartozik, hárman tuti nyerők. Engem jobban érdekel az, hogy ki ő. Lehet, hogy az ofő eltitkolt gyereke. - röhögte el magát. - Vagy új osztálytárs.
- Szerintem inkább az utóbbi. - nevettem fel.
- Ja, de ha belegondolsz, azt már rég tudnánk. Dorináról is már tudott nyár közepén az egész osztály, talán még az egész suli is. - vetődött le Némó a fűbe.
- Mi a téma? - állt meg felettünk Krisz.
- Hogy vajon ki lehet a vöröske. - adtam meg a választ, mire Krisz csak felnevetett.
- Én beszéltem vele. Azt mondta, hogy Vámosszabadin lakik és hogy addig oda is járt suliba. De most már Győrbe fog, szóval egy új osztálytárs.
- Vagy évfolyam. - szólt közbe Némó.
- A-a. - rázta meg a fejét. - Heni mondta, hogy a mi osztályunkba került, és hogy Violettának hívják. De mindenesetre.. Én most letámadom Szimi jégkrémét. - húzta el a csíkot Krisz. Következő pillanatban már csak annyit láttunk, hogy Szimi Krisz hátát csapkodja dühösen.
- Violetta.. - mondtam magamba halkan. Még a neve is szép, tökéletesen hozzá illik. Mi a szart beszélek én itt? Hát ez már tényleg totál gáz, és nyálas....
- Mi? - kapta felém a fejét Némó, aki ezek szerint annak ellenére, hogy Szimiék baromkodását figyeli, tökéletesen fülel felém is.
- Semmi.. - vontam meg a vállam.
- Na.. Mondjad csak! Bejön, mi? - vigyorgott, én pedig furcsán felnevettem.
- Nekem nem kell barátnő! - vágtam rá.
- Mindenki meg van? - állt fel Némethi a földről. Sosem hittem volna, hogy pont az ofőm fog megmenteni egy kínos és kellemetlen beszélgetéstől. - Akkor indulhatunk! - jelentette ki, mire mindenki egyszerűen lehurrogta ezt a megállapítást.

- Hogy bejön nekem? Ugyan már... Ő is csak ugyanolyan lány, mint a többi. Ahogy Erik mondta, tökéletes nem létezik! Igazából nem mintha keresném, csak a gimit már ki akarom húzni szerelem nélkül. Nehogy már most bukjak el, már a felén túl vagyok.. - gondoltam magamban, miközben a vállamra vettem a sporttáskámat.